Megemlékezés

Ilyen esetben nehéz szavakat találni.. Nagyszerű anyát vesztett el a család reméljük erősek lesznek én ezt kívánom kítartást a nehéz időkben.. Louis, Lottie, Félicité, Daisy és Phoebe, Doris és Ernest. Még sok nevet lehetne említeni beleértve a Directionereket is.. Rest in peace 😢 Louis Stay Strong 😞
#prayfortomlinsons 

2.évad 3.rész

Bella szemszöge: 

3 hónapja tart ez az őrület és már kezdem feladni hogy a többiek megtalálnának. Eric-el most éppen egy kastélyban lakunk két világ között. Igen ezt úgy lehet érteni hogy az emberek és a tündérek világa közötti helyen van egy hatalmas kastély. Eric persze örül mert nélküle sehova se tudok menni. Egy jó ideje már itt vagyunk mivel néha mikor költöznünk kellet hallottam Ericet beszélni valakivel hogy Harry a közelben van muszáj tovább állni. De 1 és fél hónapja meg se mozdultunk. Talán feladták hogy megtalálnak? Megráztam a fejemet hogy elűzzem a rossz gondolatokat majd felkeltem az ágyból és felöltöztem. Elhúzva a függönyt kinézve csak ködöt láttam mint mindig. Leindultam a konyhába hogy egyek valamit odafelé nem találkoztam vele. Mint kiderült Eric inkább magának való. Bemegy a dolgózószobába elvan magának valamikor csak a bejárati ajtó csattanását hallom hogy elhagyta de persze én nem mehetek sehova. De legalább nem hagy éhen. Kinyitottam a hűtőt kivettem a tejet majd meg persze a müzlit a polcról. Mikor végeztem szokásomhoz híven átmentem a hatalmas könyvtárba az időm nagy részét itt töltöm.

~*~*~*~*~*~*~*~*~

Órák telhettek el de még mindig ugyanott voltam és a könyveket tanulmányoztam. Semmi érdekeset nem találtam amikor is véletlenül húztam ki egy könyvet vele együtt a földre leesett egy másik is. Lehajoltam majd meglepődve olvastam a címet.

Ez valami vicc? Még hogy Vampirologia. Magammal vittem a könyvet egy asztalhoz majd elkezdtem olvasni. Az első oldalakat olvasva igazán meglepődtem. Azt hittem valami kitalált történetek alapján van megírva de minden amit eddig tanultam benne volt szó szerint a könyvben meg persze pár olyan dolog amit még nem is tudtam. Például hogy milyen sok vámpír képesség van a gondolatolvasáson kívül. Mikor kisebb voltam és kérdeztem hogy mégis honnan tudjuk ezt a sok mindent róluk mindenki azt mondta ez már évszázadok óta vadászokról vadászokra száll. És mégis most a kezembe tartok egy olyan könyvet ami minden kérdésemre választ ad. Akár még Harryvel kapcsolatban is. Fellapoztam majd az érzéseket kerestem benne.

'Minden Vámpír másként érez. Vannak olyanok akik örökre

elhagyják az emberi érzésüket hogy könnyebben tudják élni a vámpír létet.

Míg mások ragaszkodnak az emberi érzésekhez

hiszen az ilyenek nem önakaratukból lettek azok akik.'

Meglepődve olvastam a sorokat ez majdnem a könyv elején van az után hogy miként kell velük végezni. De hogy hogy ezt sose tanultuk hogy vannak akik nem is veszélyesek? Igaz eddig mindig csak olyannal kellett végeznem aki már nagyon sok ember életét elvették.

'Néha mondhatjuk azt hogy a vámpírok érzései

sokkal tisztábbak mint a legtöbb emberé persze ez a tiszta szívűekre igaz.

Akikhez ragaszkodnak azokért bármire képesek.'

Tiszta szívűek olvasása közben elmosolyodtam. Nem csak Harryre igaz ez de a csapatban a legtöbbjükre ez igaz. Hiába fogoly ként tartottak utána pedig elengedtek akkor is mellettem voltak mikor szükségem volt rájuk. Felajánlották egy vámpírvadásznak miután végleg elvesztette az egész családját hogy lakjon náluk. És persze az egyik elérte hogy beleszeressek amit sose gondoltam hogy megtörténhet. Mindent feláldoztak értem én pedig azzal bizonyítottam hogy énis képes vagyok áldozatot hozni értük akármit is kell átélnem vagy tennem hogy biztonságban legyen mindenki. És rájöttem nem szabad feladni ha Harry és a többiek igazán kedvelnek akkor nem adják fel a keresésemet. Nem lehet tudni hogy mi fog történni ha megtalálnak de valahogy segítenem kell nekik. Gyorsan fellapoztam a könyvet hátha találok valamit.

Kapcsolat

'Ha egy vámpír erősen kötődik akár emberhez, vámpírhoz vagy

esetleg más fajta lényhez létrejön közöttük egy bizonyos kapocs.

Távol vannak egymástól mégis álmaikban tudnak találkozni.

Az egyik félnek kell nagyon erősen a másikra gondolnia

persze mindkettő személynek aludni kell

hogy ez a kapcsolat létrejöjjön.

Ha nem sikerül a próbálkozás valószínű hogy a másik

fél ébren van ilyenkor később kell próbálkozni'

Nem hiszem el hogy eddig ezt nem tudtam. Miért nem találtam meg hamarabb ezt az átkozott könyvet. Valamit tennem kell kikel próbálnom hátha sikerül és segíthetek. Gyorsan eldugtam a könyvet ahol nem elég feltűnő és vissza indultam a szobámba. Belépve körülnéztem de senki nem volt. Beléptem a függönyöket elhúztam majd bebújtam az ágyba. Ahogy elhelyezkedtem lassan lehunytam a szememet majd Harryre gondoltam....

2.évad 2.rész

A tisztásra értünk dél előtt pár perccel. A barátaim mind ott voltak már és rajtuk kívül még három lány akik valamit csináltak a földön.

-Nyugi. Ők csak a barátaim. Éppen a kört rajzolják meg hogy a démon ne tudjon kijönni belőle.-mondta Perrie.

-És pontosan mit kell csinálnom?.-néztem rá.

-Először kérdezni kell tőle. Hátha megtudjuk kinek a parancsára rakta rád az átkot. És persze vissza tudja e vonni ezt az egészet.

-Ha nem tudja visszavonni?-kérdeztem.

-Akkor csak az tudja megparancsolni neki hogy vonja vissza aki megkérte rá. Vagy megöljük. De egy démon megölése nem a legegyszerűbb feladat. Nekem olyan képességem meg fegyverem nem nagyon van. Csak bizonyos emberek jók ebben. Reméljük elárulja.-felelte miközben a kör közelébe mentünk.

-Kész minden?.-nézett a lányokra akik csak bólintottak és pár lépést hátráltak.

-Mindenki lépjen hátra kivéve Harry te maradj mellettem.-szólt mindenkihez majd egy ismeretlen nyelven elkezdett kántálni.

Ahogy mondta a szavakat és ránéztem a szeme lilán világított miközben egy ugyanolyan színű fénycsóva tört ki a kör közepéből. Eltakartam a szememet védve az éles fénytől majd mikor már nem érzékeltem hogy olyan erős lenne elvettem a szemem elől a kezemet. A kör közepén egy körvonalat véltem felfedezni majd ahogy teljesen megszűnt a fény a démon jelent meg teljes életnagyságában. 

-Ki merte megidézni Aesma Deavet!-szólalt meg egy fura hang.

-Én voltam az démon! Pár kérdésünk lenne a számodra és utána békében elmehetsz.-felelte Perrie érzelem mentes hangon.

-Már miért segítenék nektek halandóknak?

-Mivel te raktál egy átkot a mellettem lévő személyre! És azt szeretnénk tudni hogy ki volt az.

-Életemben sok átkot adtam sok emberre.

-Igazad van. Csak ő nem ember hanem egy vámpír. Sokkal veszélyesebb. Azért kérjük a segítségedet.

-Rendben. Egyszeri alkalom de segítek nektek. Három kérdést tehet fel a fiú többet nem utána elengedtek.

Perrie rám nézett majd a démon felé bökött és egy kicsit hátrébb lépet. Közben én tettem előre még egy lépést.

-Ki parancsolta rád hogy átkozz meg?.-néztem rá.

-A nevét pontosan nem tudom. De azt igen hogy akkor még ember volt mikor engem felkeresett.

-Miért rakta rám?

-Azt mondta nekem hogy tudja hogy szörnyeteg vagy. Ezalatt úgy látszik a vámpír létedre értette. És remélte megölöd magad az átok miatt. De ez fordítva sült el. Mivel aki hozzád és hozzá is közel állt meghalt ha jók az információim.

Mikor kimondta az utolsó szavakat már tudtam. Akkor leesett hogy Eric volt az. És nála van Bella. Szóval ezért lett ő is "szörnyeteg" ő csinálta az egészet minden az ő hibája. Nem miattam halt meg Lexy hanem miatta.

-Hogy lehet rólam levenni az átkot?

-Ha meg akartok ölni annak semmi értelme nem lenne.-mosolyodott el. 

-Aki megparancsolt attól kell hallanom hogy vonjam vissza. De ha egy hangfelvételt hoztok a hangjával amin azt hallom hogy rólad visszavonja az átkot az is elég.-nézett körbe.

-Köszönjük a segítségedet Aesma. Ha sikerül ugyanezen a helyen találkozunk.-lépett mellém Perrie majd bezárta a kaput.

-Tudom ki az.-mondtam miközben odaértünk a többiekhez.

-A démon elmondta? Bocs de annyira hátrajöttünk hogy szinte semmit nem hallottunk.-kérdezte Niall.

-Nem. De szerencsére olyan dolgokat mondott amiből rájöttem. Eric az.-néztem rájuk.

-Akinél Bella van?.-Liam.

-Igen. Szóval még nagyobb vágyat érzek aziránt hogy megöljem. Nem miattam halt meg Lexy ez az egész az ő hibája volt. És Bella annál az örültnél van.

-Vissza tudja a démon valahogy vonni az átkot?.-Louis.

-Azt mondta hogy Eric-nek kell megparancsolnia. De elég róla egy felvétel is hogy azt mondja. Ha megtalálom addig ütöm amíg kinek nyögi ezt a pár szót majd utána megölöm. 

*~*~*~*~*~*~*~*~*

Mind hazaértünk Perrie-t is meghívtuk magunkhoz hogy pihenjen kicsit nagy varázslat volt így kicsit elfáradt. Kicsit nyugodtam voltam már hiába nem tudtam még merre is keressem őket de legalább már az átok terén nyomon vagyunk. Így megengedtem magamnak azt hogy kicsit ledőljek pihenni. Fárasztó volt az utóbbi 3 hónap.

Zayn szemszöge:

Mikor elsőnek megláttam Perrie-t nem tudtam mit gondoljak róla. Éppen belépett az ajtón és a többieket kérdezte merre van Harry majd utána ment is megkeresni. Mióta vámpír vagyok nőket csak kihasználok vagy csak megcsapolom őket és kész. Igaz Bella nem ilyen volt számomra csak neki Harry kellett és ezt elfogadtam. De nem tudom mi ez az érzés Perrie-vel kapcsolatban. Sikeresen meglett idézve a démon így amit sikerül kideríteni nyugodtabban jöhettünk haza. Perrie is velünk tartott mondása szerint kicsit sok erőt használt fel így nem e lenne baj ha nálunk töltene pár órát utána nem is zavar. Csak egy meggyengült mágusnak veszélyes egyedül lennie. A többiek nagy része elment pihenni kivéve Niallt és Lana-t ők a konyhába mentek majd egy kis idő múlva elmentek vadászni. Én a nappaliban a tv-t kapcsolgattam mikor mellém ült Perrie.

-Mit nézünk?.-kérdezte.

-Fogalmam sincs. Néha szoktam csak tv-t nézni.Miért nem pihensz még fent?-feleltem előre bámulva.

-Nem muszáj aludnom hogy visszatérjen az egész mágiám. Elég ha csak elfoglalom magam valami mással.-felelte mosolyogva miközben ránéztem.

-Értem. Nem nagyon ismerem milyen a mágusok élete.

-Egyel se találkoztál még?

-Nem szokásom ismerkedni. Tudod benne vagyok ebbe a természetfeletti világban de csak élem a saját életemet.

-Hát amit én már átéltem sok fura lénnyel találkoztam már.-felelte.

-Átéltél? Mégis mennyi idős lehetsz?.-néztem rá furán.

-Héé. Egy lánytól nem illik megkérdezni a korát.-akart rácsapni a vállamra nevetve de gyorsabb voltam és elkaptam a csuklóját.

-Csak kíváncsi voltam.-mosolyogtam miközben a szemébe néztem és ő is ugyanúgy engem nézett.

Nem tudom miért de elkezdtem közeledni felé automatikusan. Már majdnem a szám a szájához ért mire meghallottam hogy nyílik a bejárati ajtó így szétrebbentünk. Hihetetlen hogy a jelenlétével milyen dolgokra rá nem vesz. Életemben nem vonzott senki így. Megőrjít ez a nő....

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :)

2.évad 1.rész

*3 hónap múlva*

Harry szemszöge: 

-HARRY!HAGYD MÁR ABBA VÉGRE!-ordított rám Louis miközben egy újabb széket dobtam a falnak.

-MÉGIS MIÉRT? AZ UTÓBBI IDŐBEN SEMMIT NEM ÉRTEM EL. ZSÁKUTCÁBÓL ZSÁKUTCÁBA FUTOTTAM MINDIG. MIKOR REMÉNYKEDTEM HOGY NYOMRA AKADTAM MINDIG ELBUKTAM.-ordítottam vissza neki miközben már emeltem volna fel egy újabb holmit hogy a falhoz vágjam. 

-Figyelj rám! Nyugodjon le mindenki. Harry ez nem megoldás.-emelte fel a kezét Niall.

Letettem a kisebb asztalt amit elakartam dobni majd egy épen maradt székhez léptem és leroskadtam rá.

-Harry. Mis is ugyanazt érezzük mint te. Úgyanúgy keressük őt 3 hónapja és mindig kudarcot vallunk ez mindenkire igaz nem csak rád.-jött közelebb Lana majd legugolt elém.

-Fogalmam sincs már hol keressem. Egyszerűen olyan mintha elnyelte volna a föld.-temettem az arcomat a kezembe.

-Megfogadtuk hogy addig keressük amíg meg nem találjuk. És szerintem ezt mindenki betartja és nem adjuk fel.-lépett be Zayn a szobába.

-De tudod jól hogy egy dolgot meg kell tenned ha nem magadért Bella-ért.-nézett a szemembe Liam.

-Mit mondod Aurora?

-Azt hogy pontosan délben legyünk a tisztáson. Megtalálta azt a nagyhatalmú varázslót. És segít nekünk.-felelte.
-Mennyi időnk van addig?
-Még 2 óra.-mondta Lana.
-Még elintézek valamit. A tisztáson találkozunk majd.-felálltam majd a válaszukat meg sem vártam kiléptem az ajtón.

*~*~*~*~*~*~*~*

Lassan lépkedtem a célom felé majd elértem egy hatalmas vaskapuhoz. Felnéztem a tetejére két holló károgott egymásnak. Rég nem jártam itt. A kaput kinyitottam kicsit nehezen sikerült de bejutottam. Próbáltam minden emlékemet ide elzárni. De ahogy Bella megjelent hirtelen mintha újra visszaköltözött volna belém az élet. Ahogy előre felé mentem sok sír mellett elhaladtam. Csúpa olyanok akiket senki nem ismer vagy éppen eltűntek de a testüket senki nem találta meg. A sarokba messze a többi sírtól két sírkő hevert. Odaléptem az egyikhez majd legugoltam és végigsímitottam a feliraton 'Lexy'. Óvatosan letettem a kő elé egy vörös rózsát majd a másikhoz fordultam. 'Anne szeretett anyám' állt a kőre vésve. Leültem a sírok közé majd csak bámultam előre.

-Kár hogy nem vagy itt velem. Te tudnád mit kellene tennem.-szólaltam meg egy sóhaj kiséretében.

Már sok éve hogy édesanyámat elvesztettem. De nekem ő volt a mindenem. Még akkor is kiállt mellettem mikor bevalottam neki mi történt azon az éjszakán mikor átváltoztam. Ott voltam mellette mindig mikor tudtam hogy én örökké élni fogok ő pedig nem. Egy betegség vitte el átváltoztathattam volna de ő nem akarta. Az ő szavaival élve egy anya soha nem lehet örökké a gyereke mellett. De rettentően fájt az elvesztése. És most félek hogy Bellat is elveszíthetem. Hiszen ő ember én pedig vámpír. Mi van akkor ha beteg lesz? Vagy súlyossan megsérül? Nem hiszem hogy vámpír szeretne lenni. 

-Sajnálom hogy sokáig nem voltam. Most nagyon rossz a helyzetem. Nem tudom mihez kezdjek.-feleltem miközben egy fekete rózsát raktam a sírjára.

-Tudod mindig hogy mit kell tenned. Csak nem gondolkozol el a dolgokon.-szólalt meg hirtelen egy hang nem messze tőlem.

-Te meg ki vagy??És...-fordultam meg gyorsan.

Mindig nagyon jók az érzékeim de most annyira elvoltam foglalva hogy nem is hallottam hogy jön valaki.

-..honnan tudom hogy édesanyád mindig ezt mondta neked? Ezt akartad mondani igaz?.-mosolygott rám a lány.

-Ki vagy te??.-néztem rá mérgesen.

-Ha jól tudom te Harry vagy. Én pedig a 'mágus'? 'varázsló'? aki segít neked.-felelte.

-Honnan tudtad ezeket a mondatokat? A családomról soha senkinek nem beszélek.

-Mindenkinek megvanak a különös képességei. Nekem például az ha belépek egy temetőbe hallom a halottakat. Anyukád felelt én csak továbítottam.-mosolygott majd közelebb jött és leült mellém.

-Óóó..sajnálom nem akartalak letámadni.De a nevedet még mindig nem tudom.-néztem rá.

-Perrie vagyok.-mosolygott.

-Harry de ezt már tudod.Szóval az anyám szerint tudom mit kell tennem.

Muszáj megszabadulnom ettől az átoktól. Ha megvan utána folytathatom Bella keresését.
-Segítesz akkor nekem?.-néztem rá.
-Mindent megteszek amit csak tudok.De induljunk nemsokára kezdenünk kell.-húzta mosolyra a száját.
Felálltunk majd elindultunk. Akiket szeretek mindent meg kell értük tennem. Lekel győznöm ezt a démont. Utána pedig Bella a lényeg. Meg kell szabadítanom a szerelmemet annak az elmebetegnek a karmai közül.

Remélem mindenkinek tetszett a rész :) Komizz és Pipálj a szereplők közé pedig egy új személy bekerült :)

I.évad 33.rész -Évad befejező rész.

Gondoltam mivel évadokra van osztva így itt az ideje hogy egy csavarral vége legyen az első évadnak :) Pipálj és komizz mit gondolsz :D

Már több mint 1 órája úton vagyok mégse jut semmi eszembe hogy tudnám rávenni hogy Stef-et engedje el. Nem ismerem Eric-et de megértem hogy a húgán akar bosszút állni de ennek az árát nem az én barátaimnak kéne megfizetnie. Ráhajtottam egy földes útra majd fél óra múlva a távolban egy kis házat vettem észre. Nagyszerű egy elhagyatott helyen egy ház jöhet még ennél rosszabb? Leállítottam a motort majd elindultam a ház felé. Mikor odaértem lassan fellépkedtem a lépcsőkön majd kicsit betoltam az ajtót ami nyikorogva kitárult. Beléptem és körülnézve tényleg senki nem lakta felborított bútorok és mindent por fedte.
-Előjössz vagy kárnak jöttem el?-mondtam kicsit hangosabban miközben megálltam az előszoba közepén. 
-Azt gondoltam nem vagy ilyen bátor hogy eljössz egyedül. De a barátokért mindent nem?.-felelte mosolyogva a lépcső tetejéről majd elindult lefelé.
-Akkor igencsak alábecsülsz.-követtem a tekintettemmel miközben leért majd megállt egy kicsit távolabb tőlem.
-Én senkit nem szoktam alábecsülni. Jobban szeretem ha az igazat mondják nekem. Bár nem mintha tudnának nekem hazudni.-felelte miközben a mellette álló polcról levet egy poros labdát majd elkezdte egyik kezéből a másikba dobálni.
-Ezt hogy érted?.-húztam fel a szemöldökömet.
-Gondolom vámpírvadászként tudod hogy vannak különös képességeink. Veszélyes az ilyeneket elárulni de az enyémet megosztom veled megérzem ha valaki hazudik.-mosolyodott rám.
-Akkor már tudtad hogy egyedül fogok jönni.
-Nem volt nehéz kitalálni. Ha nem egyedül jöttél volna a barátnőd már nem élne.
-Hol van?
-Biztonságban. Az egyik szobában kicsit megcsapolva ájultan.-felelte gonosz vigyorral.
-Azt mondtad ha eljövök nem fogod bántani.-csattantam fel.
-Nem bántottam. Csak meg is éheztem meg lekellet nyugtatni kicsit nehogy megpróbáljon elszökni.
-Mi kell érte cserébe?
-Sokat gondolkoztam rajta..az nem segítene ha megölnélek az nem lenne elég szenvedés a drága barátodnak..de utána eszembe jutott mennyire fájna neki ha soha többet nem látna..-nézett a szemembe.
-Ezt hogy érted?
-Úgy kedvesem..hogy a barátnődért cserébe annyit kérek hogy te állj a helyére.
-Most azt kéred hogy legyek a foglyod?
-Félreértesz nem a foglyom..nevezhenténk utazótársnak..persze ha elvállalod nem maradhatunk egyhelyben nehogy megtaláljanak.
Elgondolkoztam rajta mi lenne ha nemet mondanék. Akkor Stef-et megölné. Ha viszont elfogadom az ajánlatát elkell hagynom Harry-t valószinűleg örökre. Nem lehetek vele ott a bálon se a barátaimmal mikor végzünk. Néha az embereknek meg kell hozni a legnehezebb döntéseket. Nem akarom hogy bárkinek baja essen és ha Eric-en tartom a szemem nem bánthatja semelyik barátomat se.
-Rendben veled megyek. De van egy feltételem.-néztem rá.
-Halgatlak.-nézett mosolyogva.
-Hazavihetem Stef-et amíg nem tér magához hogy biztonságba tudjam. És persze a barátaimnak még akarok egy búcsúlevelet írni. Nem fogok azzal kapcsolatban semmit írni hogy merre megyünk mivel nem is tudom. De meg kell tudniuk hova tüntem el.
Néhány másodpercig nem szólt semmit majd megszólalt.
-Rendben. Azt nyugodtan megemlítheted a drága Harrynek hogy nálam vagy had dühöngjön.-kacsintott rám majd elindult az egyik szoba felé.

*~*~*~*~*~*~*~*~*

Szerencsére mielőtt felébredt volna Stef gyorsan haza tudtam vinni és eltűnhettem gyorsan. Most éppen hazafelé tartok a fiúkhoz. Eric mondta hogy nyugodtan mehetek mivel elmentek vadászni szedjek össze pár holmit és persze hagyjam ott a levelet és utána indulunk. Ahogy beléptem a házba nem volt kedvem elhagyni sok minden történt beleérte rosszat és jót is. De hogy mindenki biztonságba legyen muszáj megtennem. Felmentem az emeletre elkezdtem pár holmit bedobálni egy ócska táskába csak amik szükségesek. Mikor végeztem leültem Harry ágyára az éjeliszekrényen ott volt a repülős nyaklánca. Óvatosan felvettem majd a nyakamba akasztottam. Emlékszem sokszor mondta hogy örülne ha nálam lenne. Ha ezt az egy emléket is de magamnál szeretném hordani. Felálltam majd a farmer zsebemből előhuztam a levelet és letettem a szekrényre. Kiléptem a szobából majd elindultam lassan leértem majd a bejári ajtóhoz értem. Visszafordultam majd körülnéztem. Nagyon fog minden hiányozni de legjobban azok az emberek akiket mindennél jobban szeretek. Talán soha nem fogom őket viszontlátni és ez fáj a legjobban...

Harry szemszöge: 

Ahogy visszaértünk a vadászatról egyből szaladtam is fel a szobába. Reméltem hogy Bella már visszaért mert már nagyon hiányzik. Ahogy beléptem a szobába furcsa érzés fogott el. Körülnéztem majd a szemem megakadt egy levelen odamentem majd felvettem. Leültem az ágyra és kíváncsia felbontottam.

Harry nem is tudom pontosan mivel kezdjem.

Elöszőr is sajnálom hogy ezt egy levélben kell megtudnod.

Eric elrabolta az egyik barátnőmet nem a főhadiszállásra

mentem hanem hogy vele találkozzak.

Üzletett ajánlott hogy ne bántsa amit elfogadtam.

Az üzlet pedig az hogy vele kell mennem akármerre megy is.

Pontosan nem tudom merre fogunk menni

de ha tudtam volna nem írhattam volna meg..féltem

volna akkor is hogy talán nektek is bajotok esik.

Szomorú vagyok hogy nem lehetek ott veletek

majd mikor végzünk és nem táncolhatok veled sem.

Reménykedem benne hogy valamikor újra láthatlak de egyre

bizonytalanabb vagyok ezzel kapcsolatban.

Mond meg mindenkinek hogy szeretem őket és remélem

ők se haragszanak hogy feláldoztam magamat 

azért hogy mindenki biztonságban legyen.

Remélem nem felejted el hogy bízom benned és hogyha

nem is vagyok ott az átkodat akkor is sikerül legyőznöd.

A nyakláncodat magammal vittem remélem nem 

haragszol majd.

Kérlel ne törj össze és tartsd mindenkiben a lelket.

Örökké emlékezni fogok rád és Szeretlek Hazz.

Bella

Többször is elkellett olvasnom hogy felfogjam mit írt. Ez nem történhetett meg ha megtalálom kinyírom ezt az alakot. Nem fogok összetörni azon leszek hogy megtaláljam Bella-t ha a világ végére is követnem kell őket...

I.évad 32.rész

Hát visszatértem mint látjátok :) Már kicsit elszoktam a blog írástól de lássuk mit alkotok :D Jó olvasást mindenkinek pipálj és komiz :) (Eric a vámpír akinek Harry megölte a húgát remélem emlékeztek rá. Tudom van egy másik Eric is de ő a vámpírvadászok főhadiszállásán dolgozik :) )

2 hét eltelt azóta apámat örök nyugalomra helyeztük. Aurora még nem jelentkezet és mindenki aggódik egy kicsit nem mondják de tudom és érzem. Szerencsére még bőven van a főzetből amit Harry kapott így egy kicsit nyugodtabb mindenki. Nemsokára itt van a születésnapom is apa nélkül furcsa lesz hogy nincs itt velem. Igaz borzalmas ajándékokat választott mindig a legrosszabb felsőktől kezdve az ócska díszekig. De én így szerettem tudtam hogy milyen nehéz egy lányt az anyja nélkül felnevelni ő mégis próbálkozott több kevesebb sikerrel. Az iskolában is mindenki megvan bolondulva 1 hónap múlva szalagavató utána pedig már nemsok van háta és végzünk. Örülök hogy a többiek mellettem vannak. És persze hogy a bálon Harry lesz a párom még múlthéten kért meg rá és igent mondtam. Tudtam hogy csak azért csinálja hogy jó kedvem legyen és ez sikerült is neki mindent megpróbálok hogy ne lássák hogy összetörtem. De tudom hogy egyvalaki tudja csak nem mondja az pedig Harry ő van velem a legtöbbet. Kívülről nem mutatok semmit csak a kicsit szomorú mégis vidám lányt. Harry tudja hogy esténként rémálmok gyötörnek legtöbbször sírva ébredek de ő ott van mellettem. A ma este is egy ilyen alkalom volt. Lent vagyunk a konyhában miközben Hazz egy kis tejet melegít nekem. Mióta véglegesen ideköltöztem pár dolgot még beszereztek a fiúk több konyhai eszközt hogy mindenem meglegyen.
-Tessék.-tette elém a langyos tejet.
Nem mondtam semmit csak lassan elvettem majd belekortyoltam. Harry mellém ült majd lassan megfogta a kezemet.
-Tudom hogy többször mondtam már és lehet unod de itt vagyok veled.-nézett a szemembe.
-Nem unom és tudom.-mosolyogtam kicsit majd megszorítottam a kezét.
Pár percet ültünk még majd hirtelen hallottuk hogy a bejárati ajtó kinyílik majd Zayn lépett be rajta.
-Havert mit csinálsz te ilyenkor kint?.-nézett rá Zaynre majd az órára ami hajnali fél 3-mat mutatott.
-Csak valamit el kellett intéznem.-vonta meg a vállát.
-Megint rémálmok?.-nézett rám.
-Ezt meg honnan tudod?-kérdeztem meglepődve.
-Bella...nem vagyok bolond nem nehéz észrevenni..fáradt vagy napközben táskásak a szemeid..meg néha esténként sikítva ébredsz fel..nem nehéz kitalálni..-felelte.
-Szóval akkor a többiek is tudják?
-Szerintem igen..csak nem mondják azt akarják hogy jobban legyél..-mondta miközben a hűtőhöz lépett.
-Zayn rendben leszek..csak még egy kis időre van szükségem.-mondtam miközben ő becsukta a hűtő ajtót.
Még egy kicsit beszélgettünk majd mindenki ment a saját szobába természetesen én Harry-hez mentem.

*~*~*~*~*~*~*~*

Reggel fáradtan de a suliban már 3 órán túl voltunk szerencsére. Furcsa volt a suli mert Stef nem volt suliban és Anna se tudta merre lehet küldtem neki egy sms-t de azóta nem írt. Remélem jól van és csak beteg vagy dolga van azért nem ér rá visszaírni. Hála égnek hamar vége lett az óráknak így még gyorsan elszaladtam a szekrényemhez hogy pár könyvet haza tudjak magammal vinni. Mikor kinyitottam az ajtaját egy papír fecni esett ki a földre. Körülnéztem de senki nem volt már a suliban így lehajoltam és felvettem majd széthajtottam.

Remélem jó helyre raktam be ezt a levelet

Bella emlékszel rám igaz? Hát miért ne emlékeznél..a drága

barátod végzett a húgommal..ha rajta nem tudok

bosszút állni hát vannak más módszereim is.

Furcsa igaz hogy a barátnőd nincs a suliba? Kettőt találhatsz

kinél van...de szerintem már rég leesett.

Ha vissza szeretnéd kapni élve találkozzunk egy elhagyatott

háznál..a pontos címet egészen lent látod majd.

Ui:. Ne szólj semelyik barátodnak különben végzek vele..hidd

el vannak embereim és tudni fogom ha szólni mersz nekik..

egyedül gyere.

                                                    Eric

Ezt nem hiszem el..tudtam hogy van valami baj Stef nem tűnik csak egy szó nélkül el. Mit tegyek? A többieknek nem szólhatok..el kell valahogy mennem anélkül hogy

Harry rájönne mire készülök. Támadt egy ötletem remélem beveszik. Hazafelé gyorsan elrejtettem a gondolataimat. Néha jó de legtöbbször utálom hogy tudnak a gondolataimban olvasni így jól kell nekik beadni az egészet. Mikor beléptem az ajtó mind a nappaliban ültek szerencsére.

-Srácok egy kicsit el kell mennem csak gondoltam szólok.-álltam eléjük.

-Mégis hova?.-nézett rám Harry majd mellém lépett.

-Eric hívott a bázisról..bekell mennem pár dolgot elintézni apuval kapcsolatban..-feleltem miközben rájuk néztem. 

Csend volt senki nem szólalt meg majd Harry törte meg a csendet.
-Vigyázz magadra rendben? Ha bármi van csak hívj és megyek nem érdekel hogy vámpírvadászok vannak ott.-fogta meg a kezem.
Csak bólintottam majd mindenkit egyesével megöleltem kifelé menet felvettem Harry autókulcsát ragaszkodott hozzá hogy az övével menjek. Mikor kiértem gyorsan beszálltam és indultam is. Remélem nem követek el ezzel hibát hogy nem szóltam neki. De nem kockáztathatom hogy végezzen Stef-el bármi áron de akik még élnek és a családomnak tekintem őket megvédek mindenkit bármi áron..ha az esetleg az életembe is kerülne....

I.évad 31.rész

Drága Bellám,

Tudom hogy most sok kérdés fogalmazódik meg benned. Miért van ez a levél? Miért hagytalak egyedül? És még talán sok millió kérdés. De ha ezt elolvasod talán megértesz engem. Minden úgy kezdődött hogy édesanyád meghalt neked és nekem is szörnyű volt ez. Erről nem beszéltem neked de onnantól kezdve mindig a gyilkosok után kutattam. Nagyon sok év eltelt de semmi nyomuk nem volt. Pár héttel ezelőttig. Ezért kellett elutaznom megfigyeltem és végül megtaláltam őket. És amit találtam az egyszerűen lehetetlen. Mint kiderítettem ez a két férfi bérgyilkos vámpírok. Nagyon fáj ezt leírni de édesanyádat talán miattam ölték meg. Ilyen egy vámpírvadász élete mindig is féltem családot alapítani amíg meg nem ismertem anyukádat. Bevallom mikor meghalt és te egyre csak nőttél egyre jobban rá hasonlítottál. Szép, erős, határozott nő lettél Bellám. És sajnálom hogy itt kellett téged hagynom. Kiakartam szedni a bérgyilkosokból a választ hogy ki bérelte fel őket. De előtte megírtam ezt a levelet. Hiszen lehet nem bíztam benne hogy fog sikerülni és életben maradok. Búcsú nélkül pedig nem akartalak itt hagyni. Mikor ezt írom csak rád gondolok és tudom dühös is vagy hogy elmentem. De boldogulni fogsz nélkülem. Eric tudott mindenről hogy miért mentem el. Gondolom ha már a levelet olvasod beszéltél vele. Ha elég erős leszel hozzá hogy talán a gyilkosok után menj persze segítséggel Eric segíteni fog hogy merre vannak. Persze majd a vámpír barátaid is segíteni fognak neked remélem. És igen tudtam róluk nem volt nehéz észrevenni de amíg nem bántottak addig nem szóltam. Mikor pár napra eltűntél nem volt nehéz utánanézni. De örülök neki hogy nem bántottak igaz az egyik a célpontod volt de nem bánom. Legalább tudom hogy velük biztonságban leszel. Elérkezett a búcsú ideje. Mindent leírtam neked amit szerettem volna ha tudsz. Tudd hogy nagyon szeretlek törpe. És édesanyád is így szeretett ha nem jobban. Vigyázz magadra és a barátaidra is.

Szeretlek

Apu   

Mikor a levél végére értem úgy éreztem hogy zúg a fejem. Ennyi év után de rátalált egy nyomra hogy kik ölhették meg anyukámat. Visszatettem a levelet a borítékba majd letettem az asztalra. Haragudhatnék rá de egyszerűen nem tudok. Őt akarta megbosszulni hogy elvettek tőle és a lányától egy szeretett személyt. És mostantól úgy éreztem hogy engem is ez fog hajtani. Hogy azt a két személyt akit a világon a legjobban szerettem bosszút álljak értük. Lehet nem most de mikor készen állok rá meg fognak érte fizetni. Felálltam a fotelből majd az emelet felé vettem az irányt. Beértem a szobámba elővettem két bőröndöt és az egyikbe elkezdtem a még itt maradt ruháimat és egyéb dolgokat belepakolni amit nem akarok itt hagyni.  Mikor végeztem vele átmentem apa szobájába a másik bőrönddel. Nehéz és fájó dolog volt látni a dolgait amiket ő már sose fog használni. Odamentem a nagy tükör elé majd egy alig látszó gombot megnyomtam rajta. Lassan a tükör kettévált és betudtam lépni a helységbe. Egy fegyver raktár. Mindenféle vámpír elleni fegyverek. Voltak ott még prototípusok is de amit csak tudtam beraktam. A nagyobb fegyvereknek pedig hoztam még egy táskát. Olyan 1 és fél óra múlva mindent amit tudtam bepakoltam. Harryt felhívtam hogy értem jöhet bár tudtam hogy egy kis idő mire ideér. Addig még körülnéztem a házban. Hiányozni fog ez a ház. Jól tudom hogy még fogok ide jönni de már csak néha ha honvágyam lesz. Hirtelen egy dudaszót halottam az ajtóhoz mentem majd megfogtam a táskát és kiléptem. Harry elém jött és a két bőröndöt megfogta. Nem kérdezett semmit röviden a lényeget elmondtam neki telefonon keresztül hogy mostantól velük akarok lenni végleg. Előre ment a kocsihoz. Behúztam az ajtót majd kulcsra zártam. Talán pont az életemben is így zárult le egy fejezet. És valami új kezdődik. 

~*~*~*~*~*~*~

Pár óra elteltével végeztem a kipakolással. Mindenki elment vadászni így legalább kicsit egyedül maradtam. Hátramentem a ház háta mögé a kis tavacskához. Leterítettem egy pokrócot majd a kis kosarat is letettem magam mellé. Kivettem belőle az innivalót meg pár szendvicset amit készítettem magamnak. Megnyugtató ez a hely kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal. Fogalmam sincs mihez fogok kezdeni így hogy már nincs családom. Az iskolát is nemsokára befejezem utána mit fogok kezdeni? Még magam se nagyon tudom. Lefeküdtem kicsit és élveztem a napsütést.
-Mit csinálsz idekint?.-riasztott fel egy hang úgy tűnik kicsit elszundítottam.
-Zayn a frászt hozod rám.-ültem fel.
-Bocsi nem gondoltam hogy ilyen félelmetes vagyok.-ült le mellém.
-Nem vagy. Csak azért ne hozd a másikra a szívbajt.-néztem rá.
-Csak kerestelek. Azt hittem eltűntél.
-A többiek?.-kérdeztem.
-Még nem jöttek vissza. Csak én. Szétváltunk a vadászatkor és megbeszéltük aki végez az hazajön.
-Ja így már értem.-néztem a vízre kicsit már ment le a nap.
-Figyelj..tudom hogy nem nagyon beszéltünk elég régen már..de..
-Mi de Zayn? Felfogtam hogy valami miatt nem nagyon akarsz a közelemben lenni.
-Bella szeretlek érted? Már az elején amikor találkoztunk furcsa érzéseim voltak veled kapcsolatban. De rájöttem arra hogy én nem tudnám neked azt megadni amit Harrytől kapnál. 
-Ezt nem tudtam..azt hittem mikor az elején voltunk hogy csak szórakozol velem..Sajnálom Zayn..-néztem az arcát.
-Nem kell a sajnálat. De rájöttem ha igazán szeretlek akkor hagynom kell hogy boldog legyél. Talán valamikor én is találok valakit aki úgy fog szeretni mint ahogy te szereted Harryt..-mosolyodott el.
-Biztos hogy fogsz hidd el.-viszonoztam a mosolyát.
-És..sajnálom apukádat nagyon tényleg..rossz érzés lehet hogy elveszítettél valakit.
-Te még sosem veszítettél el senkit?.-néztem rá kérdően.
-De már sok mindenkit. De ha vámpír vagy Bella akkor megpróbálod magadból ezeket az érzéseket kiiktatni. 
Elgondolkoztam ezen amit mondott. Hiszen már mind elmúltak 100 évesek nagyon sok embert elveszíthettek már mégis túlélik.
-Lehet nem tudom kiiktatni magamból ezt az érzést ahogy te mondod. De megpróbálom elfogadni.-mosolyogtam rá halványan amit viszonzott.
-Gyere menjünk be. Nehogy a többiek keressenek.-segített felállni majd összeszedtünk mindent.
Miközben befelé indultunk elgondolkoztam amiket mondott. Igaz hogy nem szeretem őt úgy mint Harryt inkább barátként. És rájöttem arra is hogy hiába családom nincsen akkor is vannak akiknek fontos vagyok. Ahogy beléptünk a nappaliba ott voltak ők a második családom. Liam, Louis, Niall, Lana, Zayn mellettem és persze aki a világot jelenti nekem Harry...

Remélem tetszett a rész :) Komizz és pipálj :)